MüBAGATE a. (ar. bağt'tan osm. mü- bağâte). Esk. 1. Birdenbire olma. 2. Sataşma. Kaynak: Büyük Larousse
MüBAGATE a. (ar. bağt'tan osm. mü- bağâte). Esk.
1. Birdenbire olma.
2. Sataşma.
1. Birdenbire olma.
2. Sataşma.
Kaynak: Büyük Larousse
MüBAGATE a. (ar. bağt'tan osm. mü- bağâte). Esk. 1. Birdenbire olma. 2. Sataşma. Kaynak: Büyük Larousse
YORUMLAR