TAAFFüF a. (ar. ta'affüf). Esk. 1. iffetli, temiz olma. 2. iffetli görünme. Kaynak: Büyük Larousse
TAAFFüF a. (ar. ta'affüf). Esk.
1. iffetli, temiz olma.
2. iffetli görünme.
Kaynak: Büyük Larousse
TAAFFüF a. (ar. ta'affüf). Esk. 1. iffetli, temiz olma. 2. iffetli görünme. Kaynak: Büyük Larousse
YORUMLAR