NEKBETİ sıf. (ar. nekbet ve fars. -/'den nekbeti). Esk. 1. Talihsiz, bahtsız. 2. Düşkün. Kaynak: Büyük Larousse
NEKBETİ sıf. (ar. nekbet ve fars. -/'den nekbeti). Esk.
1. Talihsiz, bahtsız.
2. Düşkün.
1. Talihsiz, bahtsız.
2. Düşkün.
Kaynak: Büyük Larousse
YORUMLAR